(Írta: Hrtyanné dr.Patonai Gabriella)
Ha az ember a fogorvoslás rögös útjára lép, túl az alapozó és általános orvosi tantárgyakon, a fogászati tárgyak tanulása során elsők között találkozik ezzel a kérdéssel. Hála Istennek, a válasszal is.
Ha az ember emellett olyan elvetemült, hogy mikrobiológiából írja a szakdolgozatát, akkor meg aztán alaposan utánajár ennek a kérdéskörnek, az akkor fellelhető összes cikket elolvassa az orális biofilm (csúnya szó, nagyon leegyszerűsítve a bevonat a fogunkon és mindenen a szájüregben), ennek befolyásoló tényezői és a megelőzés témakörében.
Na én egy ilyen ember vagyok. Mivel mindig találkozom a hétköznapokban is ezzel a kérdéssel, így mielőtt még írnék egy következő bejegyzésben a fogkrémek, fogkefék és szájvizek világáról, jónak láttam egy altatás közben röviden, latin bacinevek és hangzatos szavak nélkül összefoglalni, mi az, amit egyetemen kvázi belénk vertek. Kicsit kiegészítve persze az általam olvasottakkal, de érthetően.
A szuvasodás alapvetően négy tényező együttállása eredményeként alakul ki. Vannak másodlagos tényezők, mint zománc hiba, örökölt rendellenesség, de alapvetően, ami a lényeg, és tudnunk kell – szerintem egyébként mindenkinek, ha fogorvos, ha nem – ez a négy tényező.
1. Felület
Nyilvánvaló, hogy kell valami, ahol kialakulhat. Tök alap. Ezt kiiktatni nem tudjuk, viszont amit tudunk, pl.időben barázdazárni (részleteiben egyszer erről is írok, de nyugodtan jelezzétek, ha előbb szeretnétek, mindenre nyitott vagyok). Vagy mi, fogorvosok, úgy készíteni a tömést, hogy tökéletesen beilleszkedjen, mert ha kis rés vagy szintkülönbség is van a foganyag és a tömés között, akkor megint egy olyan felület keletkezik, amit a fognyüvők szeretnek. És a fogközök! Azok aztán a felületek! Ha senki sem bolygatja ott a „bevonatot”, igazi kánaán alakul ki egyes nem kívánatos baciknak.
2. Baci/Fognyüvő manó/((Streptococcus mutans))
Nos, ha nem lenne jelen a szánkban, valószínűleg nem lenne lyukas fogunk. De velünk él. Vagyis ez nem igaz: amikor megszületünk, nincs ott. Na de hogy a csudába kerül akkor oda, merül fel a kérdés. Pl. egy szánkba vett cumiról, amit a gyerekünknek adunk és máris”átadtuk”. Vagy a tök vicces „szánkba vesszük a baba kezét, mert nevet” játéktól, amit aztán ő is a szájába vesz (nyugi, én is csináltam, ez nem megrovás vagy ilyesmi, de azért jobb, ha minél később találkozik a nyálunkkal a pici). Közös kanállal evés, nyilván minden gyereknek az kell, ami a szülő tányérjában van – érdekes módon ilyenkor tök mindegy, hogy egyébként nem szereti, mivel anya mást eszik, neki is kell belőle (nem a témába vág, de így egyébként sok mindent meg lehet velük ismertetni, de ez csak saját tapasztalat). Szóval előbb-utóbb bizony ott lesz jelen, ez a helyzet. A cél az utóbb lenne, de legkésőbb óvodában ez megdől.
3. Szénhidrát
Igen. De enni meg kell. A fent megnevezett baci (direkt dupla zárójellel, mert igazából nem a név számít) ahogy feldolgozza a szénhidrátot, savat termel. A sav oldja a zománcot. A rücskös zománcon még nagyobb kaland élni, így baktériumunk letelepszik, és ami csurran-cseppen neki, abból vígan megél. Közben sav termelődik, de hát ilyen a természet, ha van input, van output is. Ezt kiküszöbölni csak úgy lehet, ha fogat mosunk. Egyrészt eltávolítjuk az ételmaradékot, másrészt a „bevonat” jó részét is, és idő, míg újra felépül…
4. Idő
Bizony. Idő. Nem elég hetente fogat mosni. Legideálisabb minden étkezés után fél órával lenne. Nem előbb, mert étkezés közben a szánkbeli enzimek is elkezdik az előemésztést (lásd gyerekként sokunk által kipróbált „kiflit sokáig rágom, és édes ízt érzek, amire a későbbi biológia és kémia tárgyak aztán magyarázatot adtak – lelkes olvasók nyugodtan utána olvashatnak, ha már csak halvány emlék, mert egyébként érdekes az emberi szervezet). A lényeg, hogy egy savasabb pH alakul ki, ami a zománc felületét picit „lazítja”. Ez normális, ahogy helyreáll a pH, minden a régi lesz. Na most, ha ennek én nekiesek fogkefével, az nagyon nem tesz jót a zománcnak, ez logikus. Viszont ha adok egy kis időt (minimum 20 perc), akkor ezt ki tudom küszöbölni. De az idő tényező nem erre vonatkozik, hanem arra, hogy ha napokig nem mosunk fogat, a baci a felületen a sok szénhidráttal vígan él, és szuvasodást okoz.
Megoldás: mossunk fogat. Tudom, rohan az ember, de már az is szuper lenne, ha legalább lefekvés előtt alaposan megmosná mindenki, fogközöket is beleértve. A csúcs a napi kettő -félve mondom, három- fogmosás lenne. De ha azt elérjük, hogy senki se feküdjön le alapos tisztítás nélkül esténként, már az sokat dobna azon, hogy kevesebb munkánk legyen.
Következőleg a fogkefék és fogkrémek szerepéről fogok írni, remélhetőleg már látható, hogy érdemes őket használni. Addig is mindenki előtt lebegjen ez a négy tényező, és fogmosásra fel!
Legutóbbi hozzászólások